Mikor megláttalak

1.rész

Clary vagyok most megyek az új sulimba a Sweet Amorisba....Nagyon ideges vagyok mert új suliba menni nem a legjobb dolog de úgy gondoltam nem kell a szüleimmel élnem...A viszonyunk azóta a szüleimmel megromlott már csak ha kell valami akkor beszélünk egymással..  
De most remélem minden jó lesz.Térjünk is a lényegre ideges voltam egy kicsit mikor beléptem az ajtón mindenki engem figyelt én pedig nem éreztem jól magam halottam hogy mindenki össze súgodt mögöttem.Oda jött hozzám egy lány.Kedvesnek tűnt.
-Szia Rosalia vagyok!
-Szia én Clary
-Segíthetek? -mosolygott.
-Ami azt illeti igen légy szíves..-vissza mosolyogtam rá. 
-Miben?-kérdezte kedvesen.
-Hát a Dök-ös termet keresem nem tudod esetleg meg mutatni?
-De gyere.
Végig sétáltunk a folyosón  majdnem a kijáratnál volt a terem és éppen akkor jött be egy vörös hajú srác az ajtón.Furán nézet rám mintha még sohasem látott volna fehér embert.Mégis olyan különös volt.Rosalia látta hogy nézem.
-Ő ott Castiel.De mindegy Itt is vagyunk.
-Köszönöm hogy segítettél.
-Szívesen!Szólj ha kell még segítség!Meg várjalak? -kérdezte kedvesen.
-Nem elboldogulok.-mosolyogtam rá.
-Hát akkor szia mennem kell mindjárt be csöngetnek és nem késhetek!
-Szia.
Bekopogtam a Dök-ös terem ajtaján majd halottam a "Szabad"szót és benyitottam.
-Jó napot én vagyok az ujj diák.
Meg fordult,majd láttam hogy nem is olyan idős szerintem velem egy idős lehet.
-Szia Nataniel vagyok a Dök elnök.
-Szia Clary vagyok az ujjdiák.
-Tudom.Mármint sejtettem az igazgatónő mondta hogy ujj diák fog érkezni.- kedvesen mosolygott.
Át nyújtottam neki a papírjaimat.Ő pedig oda adott egy cetlit amin az osztály terem száma volt.Pont akkor csöngettek be amikor be léptem a terembe.Mindenki engem nézett.
-Jó napot az én nevem Mr Morth.Osztály ujj diák érkezett.Mutatkozzon be kérem!
-Sziasztok az én nevem Clary.
-Köszönjük kérem fogaljon helyt Rosalia és Irisz mellet.
Rosalia kedvesen intett egyet felém hogy üljek oda hozzájuk.
-Sziasztok. -rájuk mosolyogtam.
-Szia!
-Szia az én nevem Irisz.- mosolygott.
-Szia az én nevem Clary.Ez a tanár mindig ilyen komoly?- kérdeztem meglepődve.
-Igen.-válaszolták.
-Mikor itt voltam a beiratkozás miatt akkor nem tűnt ilyen komolynak.
Éppen történelem óránk volt majdnem el aludta de kicsöngetek és a lányok körbe vezettek az épületben.Utoljára az alagsor hagyták.Utána ki mentünk a folyosón keresztül levegőzni az udvarra.
Beszélgettünk minden féléről és kicsit nem figyeltem merre megyek és neki mentem valakinek.
Persze amilyen szerencsés vagyok el is estem.Felnéztem és láttam hogy neki mentem azt hiszem Rosalia mintha Castielt mondott volna.Gyorsan felálltam.
-Ha a lábad elé is néznél néha akkor nem történt volna meg!-vágott oda majd el indult.
Utána üvöltöttem.
-Talán ha néha te is odafigyelnél!-vágtam vissza.Mire ő megfordult.
-Tudd hogy kivel beszélsz!
-Épp veled beszélek nem hallod!?Nem kell egyből rám fogni,el kellene gondolkozni magunkon!!
Elsétáltunk mellette,ő meg se tudott mukkanni.Mikor hátra néztem a szemem sarkából láttam hogy el mosolyodott.Szerintem mind meglepődtek.Mikor be értünk a terembe és leültünk a helyünkre meg se tudtak szólalni.
-Miért vagytok ennyire meglepődve?-mosolyogtam.
-Mert nem gondoltuk volna hogy ilyen kemény lány vagy.-mosolygott
-Belém kötött a semmiért nem hagyhattam magam.
Mikor becsöngettek láttam hogy Castiel az osztályban van nem is tudtam hogy ő is az osztálytársam lesz.Rám nézett és elmosolyodott.Szerintem nem tudta hogy az ujj osztálytársa leszek.